Új korszak kezdődött. A szívemben kivirágzott a tavasz. Úgy, ahogyan bizakodtam, sőt talán még nagyobb meglepetést hozva magával megérkezett hozzám a boldogság.
Egy éve még nem reméltem, hogy ilyen hamar ellátogat hozzám, és arra a legkevésbé számítottam, hogy elhoz magával egy kincset is, ami azóta is nálam maradt. Ez a kincs az én igaz Szerelmem, akiről bátran kijelenthetem vissza hozta számomra az élet értelmét. Azelőtt is hittem benne, hogy rám talál, de arra nem találtam magyarázatot, miért ilyen korán érdemeltem ki eme kiváltságot. Mára már tudom. Nem kell a dolgok miértjében kutakodni, hanem befogadni, ami érkezik és ápolni tiszta szívvel, szeretni önzetlen odaadással.
Barátságnak indult, és lángoló szerelem lett belőle, mi nem alszik ki, tápláljuk mindketten. Mellette otthon érzem magam, biztonságban, boldogságban, ennél többet nem is kívánok, csak annyit, hogy jól legyen, ne essen baja, és mellettem társra, testvérre és egyben szeretőre is találjon.
Nem tudhatjuk mit hoz a jövő, én csak bizakodni merek, az Isten nem véletlenül sodorta Őt az utamba. Mióta beszínezte elszürkülő életemet, a napot is szebbnek látom, és mindent megteszek azért, hogy együtt maradjunk, és közösen nézhessünk szembe a jövő bizonytalan, árkos-lejtős, de olykor fényes és emelkedő akadályaival.