(Jodran Belfort)
Ez az idézet pontosan illik az én történetemhez is, de egyszer rá kell jönni, vagy nem, inkább bátorságot venni végre, és elindulni valamerre, hogy az életnek értelme legyen. Én is ráléptem az útra, bár azt hitettem el magamnak, nincs hozzá bennem elég kurázsi. Mégis a legfontosabb, hogy bebizonyítsuk, érünk annyit, hogy magunknak boldogságot okozzunk, és elmerjünk indulni. Talán nem is az elindulás a legnehezebb, hanem az a lépés, amit az álmaink elérése érdekében kellene tennünk.
Mindenkinek vannak álmai, ha nem is több, legalább egy. Én például sose tartottam magam elég belevalónak, hogy tényleg elhiggyem magamról, sikerülhet megvalósítani, egészen addig, amíg rá nem eszméltem, ha azt az utat folytatom, amin éppen álltam, sose leszek boldog. Nem beszélve az egészségről, lelki állapotról, és életkedvről, ami ilyenkor elkapja az embert, és addig forgatja az örvényben, amíg el nem tűnik, vagy igenis feljut a felszínre és küzd a partra jutásért.
Sajnáltathatjuk magunkat, letiporhatjuk az önbecsülésünket, sőt irigykedhetünk is, de csak mert könnyű másokat szidni, és kritizálni, amíg magunkkal sem vagyunk kibékülve legbelül. Ösztönzőnek és építő jellegűnek tartom, aki tiszta szívvel felnéz valakire, akire úgymond örömmel hasonlítana, és közben mégis kialakítaná saját egyéniségét. Én mindig másokban kerestem a motivációt, felkeltették bennem a bizonyítási vágyat, hogy nekem is sikerülhet.
Végül az elvesztegetett három év után végre úgy érzem felnőttem, és elhatároztam, készen állok, hogy megmutassam magam a "világnak". Összeszedtem magam. Azt persze tudni kell, hogy szeretek a jelekből olvasni, és hiszem, hogy semmi sem véletlenül történik, ezért miután folyton ugyanott lyukadtam ki, tudtam, mégis a színház/színvarázs az én végzetem. Megtanultam azt a sok monológot, verset, amire először képtelennek tartottam magamat, elmentem, felvételiztem, és lám mit hoz a szerencsém, sikerült!! Méghozzá nem is akárhogyan. Pár óra múlva az igazgatóval kávéztam, ez számomra óriási megtiszteltetés. Végre most először az életben úgy érzem, jó úton vagyok, tele lehetőséggel, lelkesedéssel, és kíváncsisággal. Készen állok a kalandra, és elhagyom a part biztonságát!
