Volt egyszer egy fiú és egy lány. Mindketten művészlelkek,magányosak.
Egyikük sem tudott a másikról,míg nem a sors közbeszólt és igen közel sodorta őket egymáshoz.
Egész pontosan csupán egy Kőfal választotta el őket.
A lány egyedül élt örökölt kertes házában.
A fiúpedig ideiglenes lakótársként legjobb barátja birodalmában szállt meg,ami pont a lány háza mellett állt
Az idő napsütéses,őszies,fuvallatos,néhol falevelek hullanak szerteszét.~

Egy napsütéses őszi napon a lány a kerti nagy diófák közé kifeszített kötélre teregeti a frissen mosott ruhákat,melyek illatát a szellő szanaszét fújja.
Mindeközben a Kőfal túloldalán a fiúk a lehullott faleveleket gereblyézik,ami átmegy ökörködésbe,míg végül a nagy levélkupacokban landolnak egymást váltva,nagy hangzavar közepette.
A lány felfigyel a szokatlan hangforrásra, majd jelzésképp megfog pár gesztenyét és áthajítja a fal felett,ezzel kifejezve nem tetszését.
A hangzavar hirtelen meg is szűnik ,majd őrült hahotázásba torkollik.
A lány mérgében feltekeri a rádión a hangerőt és ritmusra táncolva sepregeti a faleveleket. A zene hamar mosolyt csal az arcára,elfeledtetve vele a külvilágot. Néha kecsesen szökell,megpördül,majd körbe körbe forog,amitől a színes levelek örvényként kavarognak körülötte. Ez a kavargó levéláradat a Fiúhoz is eljut,aki közben felmászott a Kőfal melletti fán és ámulattal figyeli a lány minden egyes mozdulatát. Teljesen megfeledkezik arról,hogy egy fàba kapaszkodik,amiről hirtelen visszaesik nagy ágreccsenés kíséretèben,amire a lány is felfigyel, de nem lát semmit,csak a mozgó lombokat.
A következő kép,amit làtunk:
Anna készülődik,egy tucat narancsot pakol a táskájába, végül egyet a kezébe vesz,hogy majd útközben megeszi. Elindul otthonról,de amint kilép a kapun és haladna tovább a narancsot majszolgatva,váratlanul kiesik a kezéből és elgurul egy bizonyos pontig,ahol megakad a fiú lábában,aki épp a kerítésnél támaszkodva olvassa napi újságot.
Felveszi a narancsot, ami tiszta kosz lett,ezért inge ujjàval megtörli, oda sétál a megszeppent lányhoz, a kezébe teszi, de közben a sajátját rajta felejti a lány kezén. Tekintetük találkozik,mire a lány szörnyen zavarba jön kiejti a narancsot a kezèből és elfut a fiú elől, de amint a kanyarhoz ér,lopott pillantást vet a fiúra, aki ugyanabban a pillanatban fordul a lány után.
Miután mindketten felfigyeltek egymásra, életük innentől megváltozik, és érzik a változás szelét,mégis félnek közeledni a másik felé.
Egy nap a lány arra ér haza,hogy a kert különböző pontjain össze-vissza  narancsok hevernek, kerti asztalon pedig rálel egy papírfecnire,amin annyi áll "ejtsd el őket minden nap,és én elkapom őket." Anna erre elmosolyodik, mindezt a fiú a fa tetejéről látja,miközben magvakat falatozik. A lány bemegy,és az ablakból megpillantja a fiút,aki szintúgy őt nèzi,mire Anna nem tudva rejteni zavarát hirtelen összehúzza a függönyt.
Telnek a napok, a hetek és bár sosem beszélnek nyíltan egymással,folyton jelekkel üzennek,aminek végül a lány tesz pontot a végére..vagy éppen kérdőjelet?!
Egy korai harmatos reggelen felakaszt egy cetlit arra a fára,ahonnan a fiú naphosszat időzött,amin annyi állt "..és ha én zuhannék,engem is elkapnál?!.."
Majd szép lassan gyalog elindult szokásos helyére,fel a hegyre, a sűrű erdőn keresztül egy óriási szakadékhoz,ahol lélegzetelállító volt a kilátás,épp ezért imádta annyira. Egyszer el is határozta,ha nem szeretne tovább ezen a földön élni,levetné magát és csak zuhanna,amig szárnyra nem kap vagy földet nem ér. És bár úgy érezte,rálelt az igaz szerelmére,muszáj volt próbára tennie és önmagának is egy utolsó esélyt adni a boldogságra. Ennek reményében szánta el magát,hogy kiáll a szakadék szélére és leveti magát,hacsak nem így kell történnie,és a fiú megmenti,és elkapja,ahogy a narancsot is az első találkozásuk napján.
Mindeközben a fiú észreveszi a cetlit és gondolkodás nélkül elindul a hegyen felfelé,és pont abban a pillanatban,amikor a lány elengedi magát és a gravitáció magával rántaná a mélybe,a fiú elkapja a kezét, magához rántja és szorosan öleli. A lány viszonozza és könnycseppek lepik el orcáját,mert tudatosul benne,innentől sorsuk összefonódott..egy életre.