Elátkozott tündérmese

Egyszer volt,hol nem volt,élt a földön egy boszorkány,aki tündérnek álcázta magát.Társai szerte a világban szétszóródva éltek és tették dolgukat.Ezt a "tündért" mindenki szerette,rokonszenvvel fogadta körébe,amivel kellően vissza is élt.Kevesen tudták csak milyen is valójában és mik a szándékai.De közülük is alig páran élték túl a szembesülést,mert legtöbben beleőrültek bánatukba,társaságuk a téboly és magány ölelkezve rohant az ölükbe.Menekülőút nem létezett.Aki egyszer megpillantotta tündöklő mosolyát a varázslat rabjává vált.Így nem nehéz kitalálni,hogy egyetlen és leghatásosabb trükkje kedvessége,segítőkészsége és odaadása volt.De a látszat mögött önző ravaszság rejtőzött.A banya minden egyes áldozatából hasznot húzott,még a leghaszontalanabbakból is.Észrevétlenül kiszívott minden önbecsülést,erényt és örömet,végül magát a pozitív életérzést; az élet értelmét.Kérdezhetnék sokan,miért jó ez neki?...Hogy folyamodhatott ilyen eszközökhöz?..A válasz egyszerű,mégis összetett.

Édesapja,aki farkasemberként szegődött varázslónő édesanyjához,egy nap nem tudott ellenállni ösztöneinek és a Telihold bűbájának hatása alatt,életveszélyesen megsebezte feleségét.Újszülött gyermekét pedig kihajította az erkélyen.A kislány túlélte a tragédiát egy puha bokor közreműködésének köszönhetően.Azonban édesanyját örökre megfertőzte a szörnyű kór.Onnantól kezdve embertelenül kezelte leányát,szörnyű körülmények között,egy csepp szeretetet sem táplálva belé.Bár látszatra úgy tűnt,mindenük megvan,ami egy rendes családhoz illik.Így teltek az évek,a kislány serdülővé cseperedett.Kitűnt a többiek közül kedvességével,szimpátiájával,mások felé irányuló megértés hajlamával és önzetlenségével.Mindenki boldog és őszinte teremtésnek vélte,hiszen egy alkalommal se görbültek lefelé ajkai.Ám a bájos mosoly mögött keserűség és szorongás lapult.Senki sem ismerte történetét,a szóbeszéd csak legendaként terjengett a folyosókon.Egy szem magában nevelkedett félig szörny édesanyjával egy ódon kastélyban.Rengeteg barátra tett szert,akik idővel mind rejtélyes módon eltűntek.Pletykák terjengtek arról,hogy egy titokzatos ember vagy lény viszi el áldozatait,de őrá soha nem gyanakodtak.Egy nap azonban 180 fokos fordulat következett.A kisboszinak lett egy fiúbarátja,-akiről úgyszintén nem tudni,semmi többet-,elnyelte a föld.Egyre többet.látták őket együtt lógni,irigykedve nézték földön túlian csodaszép kapcsolatukat,ahogy szárnyalnak a boldogságban.Valójában az üveg másik oldaláról egyáltalán nem így festett az eset.A fiú hétről-hétre,napról-napra,óráról-órára egyre elnyomottabb és szürkébb lett,amiről még őmaga sem vett tudomást.Elvakította a lány fényének ereje.

Múltak az esztendők,az idő homokja pergett,az emberek egyre fiatalabban haltak meg,az embriók ki se fejlődtek.A furcsa esetre még az orvostudomány sem talált magyarázatot.Egyesek gyógyíthatatlan járványra gyanakodtak,mások ufók tréfájának tekintették.Az igazságot nem találták el,pedig ott járt közöttük.Egy bizonyos lány,bájos mosolyával az emberek halandóságát tartotta kezében.Elszívott minden életkedvet és örömet,saját maga hasznára.Bár nem tűnik katasztrófális dolognak,de tőle ezt az apróságot vonták meg.Nem voltak szülei,nem volt családja,a barátai mind kihasználták és nem vették figyelembe az ő érzéseit.Pedig erre vágyott mindennél jobban.Senkinek sem jelentett semmit,ezért ásta el szívét és hagyta elrohadni.Nincs miért dobognia,nincs miért éreznie.Eladta a szívét az ördögnek,mellyel lelke is kárhozatra ítéltetett.Szövetségre lépett a gonosszal,ezzel mindörökre elkötelezte magát mellette.Marionette bábuként rángatták,beidőzítették minden egyes cselekedetét.

Idővel minden pozitív érzés eltűnt a föld színéről,a sötétség és homály lett az úr.Az emberekre rátört a depresszió,eluralkodott pesszimizmus.Élőhalottá vált a világ és már nem volt kiből táplálkozni.Így a feladat a "tündér" számára bevégeztetett.Legendák szerint lelke még mindig a pokol tüzében bolyong és nem talált megértő társra..

Vannak,akiknek egész egyszeű utat szánt a sors..Vannak akiknek bonyolult,meredek,csúszós és kiszámíthatatlan utakon.útvesztőkön kell megtalálniuk a végzetüket..Hasonlóságok vannak,de nincs két egyforma ember a földön.Van akire boldog élet vár családdal,otthonnal,szép karrierrel.Van aki magányban és egyedül éli le életét.Van,aki nem kap időt élete kiteljesedéséhez és fiatalon eltávozik egy másik dimenzióba,ahol teljes lehet .Élnek bűnösök és bűntelenek,okosak és ostobák,szépek és csúnyák,rosszindulatúak és jóságosak,szerencsések és ügyetlenek.Ettől szép a világ,mert minden megtalálható benne vegyesen.Mindennek van párja,ami kiegészíti.Ettől csodás az emberi lény.Oly sokszínű és mégis eggyé sűrűsödő..oly bonyolult szerkezetnek tűnő,mégis végtelen egyszerű felépítésben kiteljesedő.Ezek vagyunk mi.Az élet magvai,folyamatos csírázásban és fejlődésben.Egyesek az elején elbuknak,mások bölccsé érnek.Megmagyarázhatatlan történések ezek mind.Ne is keressük rá a választ.Élvezzük azt,amit kaptunk,fogadjuk el elsősorban magunkat és gondoljunk arra,mi megkaptuk a lehetőséget,hogy e csodás világon teljesedjünk ki.Akár pár évet,vagy hónapot,de itt vagyunk és ez véleményem szerint nem véletlen.