2012. május 16., szerda
Köszönöm!
" Köszönöm a pofonokat.. amiket soha sem vártam..
Mert ettől álltam talpra.. s elmondhatom bátran
Hogy szép mosollyal felelek, ha újra próbálnak bántani
Már nem fogok sírni.. nem tudnak olyan könnyen ártani
Köszönöm azoknak, akik elhagytak.. pedig Szerettem őket
Így tanultam meg.. milyen sokat jelent az őszinte Szeretet
Kik cserben hagytak.. mikor elvesztem s nem láttam a kiutat
De így jöttem rá.. kik is azok.. akiket hívhatok barátoknak..
Köszönöm azoknak.. akik ezernyi darabra törték össze a szívem
Már tudom.. hogy nem minden igaz.. ki az aki csak játszik velem
Ki az aki miatt soha nem szabad sírnom.. erősnek kell lennem..
Hiszen aki igazán Szeret.. nem hagy el.. szorítja a két kezem
Köszönöm a sorsnak, hogy annyiszor padlóra küldött
Mert mikor sikerült felállnom.. felfedeztem rengeteg örömöt
Akár egy ölelésben.. egy mosolyban.. egy rég nem hallott dalban
De láttam... hogy a boldogság igenis.. mindenfelé ott van
Erős lettem! Hiszen megtanított már rég engem arra az Élet
Hogy gyáva aki szenved! Keresni kell az igazi Szépet "
Soha ne mond, hogy szeretsz, ha nem igazán érdekel, soha ne beszélj érzésekről, ha igazából nincsenek is ott, soha ne fogd meg a kezem, ha össze fogod törni a szívem, soha ne mond, ... nézz a szemembe, ha minden amit teszel hazugság, soha ne mondd, hogy Szia, ha valójában Viszlát-ot mondanál. "
Hát,ez a nap is eljött.Nem gondoltam volna,hogy így ér véget egy időszakasz az életemben,de megtörtént,már nem lehet visszafordítani.
Most kijelenthetem,hogy egy új életszakasz kezdődik,mellyel együtt én sem vagyok már a régi.Most már úgy érzem,sikerült kiölni belőlem a szeretet érzését,ami felé irányult.Sikerült igazán csalódnom abban az emberben,akiben végtelenül megbíztam.Sikerült teljesen a padlón maradnom.DE nem maradok ott!Nem adom fel!Keresek tovább,bizakodva,hogy eljön az,aki életem végéig fogja a kezem és igaz-hű szeretettel szeret.Hiszem,hogy létezik,és én várni fogom!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)




én is várom :)
VálaszTörlésmert én is abban élek, amiben Te. hogy ha megfogom a kezét valakinek, akkor már nem szeretném elengedni. előbb gondoljuk meg, hogy meg szeretnénk-e igazán fogni, vagy sem.... aztán jöhet a cselekedet... bár nálam fordítva történt, mert láttam ŐT. az igazi Önvalóját. és Ő nem azt látta, aki vagyok. sokszor esik meg az életünkben, hogy utólag látunk meg tisztán dolgokat. azt is tanuljuk, hogy egyre tisztábban láthassunk....
Elképesztő valóban,hogy ennyire hasonlókat élünk meg.
TörlésÉpp ezen tűnődtem én is,hogy megszeretném-e fogni?És persze,hogy meg!Szeretnék bízni!Ami újabb bátorságot igényel,de kockáztatni kell,és küzdeni a végsőkig.Szerintem.
Tudom,hogy Ő nem látott Téged,de hidd el,én biztos vagyok benne,hogy ezentúl másként tekint Rád!Nem lehetsz egy kaptafa alá véve a Többivel.
Így van...mindenből tanulunk,újat,és van,amikor ugyanazt meg kell erősítenünk magunkban...